Ha már Nőnap, akkor lepjük meg magunkat is valamivel, és az érzést, amit e meglepetéssel szerzünk magunknak, raktározzuk is el, hogy nőhöz méltóan utána szeretteink is fürödhessenek benne!

Mert ha mi nők, anyák, feleségek, szeretők, munkaerők jól érezzük magunkat, akkor harmóniát tudunk teremteni magunk körül, az otthonunkban és mindenféle kapcsolatainkban is.

Minden ember, így minden nő is bizonyos fokú kreativitással születik. Ennek a képességnek a birtokában és fejlesztésével igazán nem lehet nehéz a szürke hétköznapokban is meglepni önmagunkat, hogy jobban érezzük magunkat.

Az első napsugarakkal fészekrakó ösztöneink is tettre késztetnek. Nosza, nagytakarítás! Tavaszi dekorációk készítése, kertészkedés kinek az ablakpárkányon, kinek a kiskertben. Ruhatár ellenőrzése, nagy beszerzés tervezgetése… Mindez jó hatással van női lelkünkre, érzelemvilágunkra.

Nőnapra persze többnyire valami kis meglepetést kapunk a számunkra oly fontos Férfitól is.

Mi lenne, ha Te magad is meglepnéd magad valami egész évre szóló ajándékkal? Valami olyannal, ami egész életedre kihat, ami segít abban, hogy máskor is meglephesd magad kreativitásodat használva? (A folyóirat átmenetileg szünetel.)

Talán olvastad, nemrég megjelent egy kreativitásról szóló cikkem egy nem mindennapi nőknek szóló havilapban.

 

Az áprilisi szám előzetesét fogadd szeretettel Nőnap alkalmából!

Ki vállalja a felelősséget?

Minerva Capitoliuma, a gondolkodó nők magazinja:

http://www.kreativanyu.hu/minerva – a lap átmenetileg szünetel – update 2011. április 27.

———————-

Biztosan Te is láttad/hallottad már, vagy saját életedből emlékszel rá, hogy minden gyereknek van egy olyan viszonylag hosszú időszak az életében, amikor szereti másra hárítani a felelősséget.

–         Nem én voltam, ő volt! – A klasszikus egymásra mutogatós módszer.

–         Nem tudom ki volt, biztos valaki bemászott az ablakon, és ő csinálta. – A klasszikus naiv, „én ott se voltam” módszer.

–         Nem én voltam, biztos kijött a rosszMarci a tükörből, és ő csinálta! – A klasszikus fantáziadús módszer.

Ez gyerekeknél nemcsak, hogy szükségszerű, mert a fejlődési folyamat, a személyiség érésének része, de gyakran még vicces is. Sok-sok gyerekszáj sztori született már a felelősség hárításának szituációjából.

A probléma ott van, amikor egy ember, a felelősség témakörében örökre gyermek marad.

–         Én nem tehetek róla. Rosszkor születtem, rossz helyre. – A klasszikus „karok széttárva”módszer.

–         Ez nem az én dolgom, kis ember vagyok én ehhez. – A klasszikus elfordulós módszer.

–         Ej, ráérünk arra még, nem kell vele foglalkozni. – A klasszikus patópál módszer, amely tipikusan a környezetvédelem és egyéb globális témáknál bukkan elő.

–         Nem tudok dönteni, talán nem is lehet jól dönteni. – A klasszikus hezitálós módszer.

–         Én csak visszaütöttem… – A klasszikus háborús módszer.

–         Ez nem az én hibám, a kormány és a multik tehetnek róla! – A klasszikus „egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok”, avagy a „KisVuk” módszer.

Léteznek olyan globális felelősség átruházások a történelemben, amelyek elsőre abszolút valóságtól elrugaszkodottnak, irracionálisnak tűnnek, de csak addig, míg nem tudjuk, hogy mik a valódi mozgatórugók a háttérben. Ezek tipikusan politikai játszmákon, vagy olyan gazdasági megfontoláson alapuló hatalmi harcok, amikről néha jobb is, ha nem tudunk.

De az, hogy a mi életünkben, mi, nők vállaljuk-e a felelősséget a gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért, arról már nemcsak tudnunk kell, de tennünk is kell érte. Mert mi nők vagyunk leginkább hatással a gyerekeink, sőt unokáink életére. A jövőre.

A Minerva Capitoliuma 2. évfolyamának 4. – áprilisi – száma a felelősségvállalás témáját járja körbe, a már megszokott „minervás” stílusban:

–         gondolkodásra ösztönözve,

–         új összefüggések meglátására késztetve,

–         az agyadat beindítva, a cikkeket érdekes rovatokra bontva, úgy mint pénzügyek, egészség és öngyógyítás, környezettudatosság, ezotéria, önismeret.

–         A felelősségvállalás témáját teszi nagyító alá interjúnk is, amely nem hétköznapi módon, pont egy segítő szolgálat vezetőjét kérdezi a felelősségvállalásról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .