Szégyen – gyalázat, de nem nagyon tudok sütni. Gyerekkoromban volt néhány alap sütemény, amiket anyu ünnepek alkalmával elkészített.
Kézzel kavartam a 8 tojásos piskótához habosra a tojás sárgáját a cukorral, kézi habverővel vertem fel a fehérjét. Rengeteg idő elment vele, de utánozhatatlan piskóták sültek.
Azóta anyu konyhája is “motorizált”.
Éveken át alap darab volt a tálcán a vaníliakocka, és tortát is sütött, főzött csokikrémmel töltötte.
Mióta az eszemet tudom, mindig elkészült – bármilyen ünnepről legyen is szó – a rumos gombóc és anyu mesterműve, a nápolyi.
A rumos gombócot annyira szeretem, hogy a magam családjában is meghonosítottam:)
A nápolyival is megpróbálkoztam, elsőre sikerült.
Lányaimnak és nekem is nagyon kedvelt süteménye az isler. Így én a rumos gombóc mellé ezt állandósítottam.
Húsvétra is biztosan el fog készülni az isler és a rumos gombóc, és újra megpróbálkozom a nápolyival is.
