Keresgélni kezdtem a könyvespolcomon, már a jácintról akartam írni. Aztán hóvirág lett belőle:)
Rátaláltam néhány, anyutól már elhozott kötetre a Búvár zsebkönyvek sorozatból. Gyermekkorunk nagyszerű és sikeres illusztrált sorozata az iskolai tananyag kiváló kiegészítőjeként szolgált.
Rendkívül tájékozottá lettem általuk, számos rovart, növényt ismertem meg már alsós koromban ezekből a kis könyvecskékből.
Szóval amint nézegettem a köteteket, a Hagymások, gumósok címűben megakadt a szemem a hóvirágon.
Két bekezdés, két hóvirágról, tudományos ismeretterjesztő módon.
Pompás hóvirág (Galanthus elwesii). Dél-ukrajnai, balkáni és kisázsiai honosságú. Nagy termetű: tőkocsánya 15-25 cm. Már november elején kihajt, február elejétől pedig virít (olykor már januárban is). Levelei szélesek, szürkészöldek, a belső lepellevelek végig zöldek.
Redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus). Hazája Dél-Ukrajna és Dobrudzsa. Az előbbinél alacsonyabb (20 cm), később virít (február vége - március vége). Levelei zöldek, szélük alul visszahajtogatott. Belső lepellevelei csak a csúcsuk táján zöldfoltosak.
A hóvirágok a kora tavasz Európa-szerte legismertebb és legkedvesebb növényei (Görögországban egy kivételes, októberben virító fajuk is él). Az általánosan elterjedt kikeleti hóvirág (G. nivalis; 1. Vadvirágok 1.)mellett a nemzetségnek további 15 faja ismeretes, melyek a Balkántól a Kaszpi-tengerig élnek.
Forrás:
Hagymások, gumósok
Búvár zsebkönyvek, Móra Kiadó
1984
