Kreativitásom egyik megnyilvánulása, hogy szeretek – egyenesen kényszert érzek rá – lehetőleg minden, a háztartásban és a ház körül fellelhető dolgot, tárgyat újrahasznosítani.
Feltéve, hogy ötletem támad.
Még egész kicsi korában kapott kisebbik lányom egy kis kosarat. (Azóta többet is, de úgy emlékszem, ez volt az első.)
A kosárka az évek során elhasználódott, a fülét ki kellett “operálni”, és nem sikerült visszarakni.
Jó szokásomhoz híven a kosárkát őrizgettem, őrizgettem… egészen 3 héttel ezelőttig.
A hideg és sok hó ellenére a hagymás növénykéim bizony kibújtak korán, ahogy az rendjén van. A talajmozgásoknak meg a gyökerek toló mozgásának köszönhetően néhány hagymácskám egészen a felszínig küzdötte magát.
Jött az isteni szikra, KreatívAnyu színre lépett:)
- Kicsi lányommal néhány hagymát kiástunk, és elfekvő pici cserepekbe ültettük át. Elosztottuk őket.
- E kicsi cserepekből kettő épp belefért a kosárkába.
- A kosár fenekére alufóliát fektettem, arra konyhai papírtörlőt rétegeztem, hogy a kiszivárgó vizet felfogja.
- Majd beleültettem a cserepekből kettőt ebbe a kis kosárba, és a konyhaablakba tettük.
Minden nap lestük, és egy reggel nagy örömünkre ott illatozott Fanni első jácintja.
Egy válasz