Sokat hímeztem már, de mind közül ez az alkotásom a legkedvesebb számomra.

2007-ben még csak 2 éves volt a kisebbik lányom. Születésének körülményei, annak elevenen bennem élő emlékei nagyban meghatározták még ekkor is az anyasághoz, születéshez fűződő viszonyom, kettőnk szoros kapcsolatát.

Aktív tagjai voltunk a helyi baba-mama klubnak és több, az anyasággal kapcsolatos cikkem is megjelent különböző lapokban (Regina hírek, TAVAM stb).

 

Már régóta szemeztem ezzel a képpel, hogy én bizony elkészítem magamnak, magunknak, de az igazi lökést az adta, hogy azon a nyáron Veresegyházon a Születés hete alkalmából kiállítást szerveztek, Anya-művészet címmel.

Időm viszont kevés volt. Az esti, éjszakai nyugalmat használtam ki, és a konyhában, villanyfénynél hímeztem kb. egy héten keresztül, úgy este 10-től 2-ig, 3-ig.

Nagyon szorított az idő, keretezésre már nem volt alkalmam a kiállítás előtt, így csak az üveglapos verzió maradt. Így adtam le épp határidőre  a képet.

A kiállítás megnyitójára is kalandosan értünk oda. Még nem fedeztem fel a felső utakat, pl. a Csokonai utcát, a főúton meg nincs járda. Babakocsival, az út szélén…

Mígnem egy ismerősöm, aki ígérte, hogy átvisz minket időre, utolért és felvett bennünket. Utólag is hálásan köszönöm.

A kiállítást követően a Szada2111 2007. júniusi számában, a 15. oldalon pár sorban megemlítették a kiállításon való szereplést. Valamint van néhány fotóm is erről a kiállításról, hamarosan feltöltöm azokat is…

 

 

Kicsivel ezután, amikor a Szoptatás hete, Anyatej napja rendezvények jöttek sorra,  bekereteztettem a képet, gondolván, jó lesz dekorációnak ezeken az alkalmakon. Így is történt.

Ekkor jött a gondolat, hogy odaajándékozom a védőnőknek a képet:) Azóta a védőnői rendelőt díszíti.

Védőnőnktől, Pálmainé Editkétől kértem kölcsön, hogy az iskolában rendezett kiállításomon megmutathassam a kedves érdeklődőknek.

Valaki nagyon aranyosan megkérdezte, én vagyok-e ott a képen. Mert hogy hasonlítok rá 🙂